Egy téli napon egy számi (lapp) fiúcska vadászni indult. De télen igen rövidek a sarkvidéken a nappalok: ráesteledett. Sítalpával egyre mélyebbre siklott a befagyott, havas tajgán, mígnem egy sűrű fenyvesbe ért. A fenyves olyan sűrű volt, hogy a csillagokat sem látta, nem tudott tájékozódni sem, végleg eltévedt. Míg bánatosan ült egy fatörzsön, egyszerre megjelent egy vörös róka, fülén szürke pamacsokkal, farka végén fekete bojttal, és átsuhant a fák között. Ahogyan átszaladt a befagyott tavon, és beugrott a fák közé, farka hegyével lesodorta a fenyőágak végéről a fagyott jégkristályokat. Az apró jégkristályok pedig – ahelyett hogy a földre hulltak volna – elkezdtek emelkedni, egyre magasabbra, és halványzöld derengés vonta be nyomukban az ég alját, megmutatva a fiúcskának a hazafelé vezető utat.
A lappok – vagy ahogyan magukat hívják, számik – ma nap is úgy tartják, hogy amikor feltűnnek a sarki fény zöld zuhatagai a téli tajga éjszakai egén, akkor átrohan az égen a tűzróka, és farka fekete bojtjával felveri az apró, csillogó jégkristályokat.
Ugye valahonnan ismerős a név: hát innen kapta nevét a Firefox-böngésző, na meg ugye volt egy film is ezzel a címmel (Clint Eastwood főszereplésével). De az eredeti tűzróka Lappföld egén rohangál még ma is – nem is kevés sikerrel.
Mivel a éppen a téli lappföldi hótalpas túrát készítem elő, előkerült még néhány régi kép a történelem előtti időkből (B.C. – Before Covid). Ja… Február vége volt, még röhögtünk, hogy a finnek próbálták elszeparálni a busznyi kínai turistát. Aztán két hét múlva lezárták egész Európát…
Na de ezek a fotók még a vidám, gondtalan, szabad világban készültek, 2020 február végén.