A számi (lapp) mondák tele vannak erdei manókkal, kik néha segítő szándékúak, néha nem, de egy közös van bennük: aprócska lények, akik az erdők mélyén, kövek alatt, fák odvában, vagy források vizében laknak. Az ember csak ritkán pillanthatja meg őket, leginkább hidegtől csikorgó téli éjszakákon.
Na de honnan is erednek ezek a lények? A számi mitológia számtalan szellemet, manót és erdei lényt tart számon. A természetben mindennek és mindenkinek van egy védő- vagy gazdaszelleme, a köveknek, a forrásoknak, a tavaknak, a vízeséseknek, az állatoknak, de még az embereknek is. Ezek a gazdaszellemek segítik át az embert élete nehézségein, ott vannak az élet minden fontos pillanatánál, és ha elhagyják az embert, akkor kezdetét veszi a lassú elmúlás.
Mind az emberek, mind az állatok születésükkor megkapják gazdaszellemüket, melyet életük során egy joikkal, vagy joikával előcsalogathatnak, meghívhatnak. A joik egy speciális számi énekstílus, tele hajlításokkal, improvizációval, sokszor már szövege sincs, csak a dallam.
A joik mindig valaki szellemének (ez lehet akár élő ember is) megidézésre szolgál. A joik nem az illetőről szól. Az illetőnek van joik-ja. És joik-ja mindenkinek van.
A joikot az északi tündérektől tanulta az ember, és eredetileg a noita (sámán) énekelte a szertartásokon, hogy révületbe essen, így a joikok legősibb változata inkább a mormogó torokénekhez hasonlít. De joikot maguknak is énekeltek az emberek, illetve minden újszülött kapott egy joikot.
A gyerek születése után az édesanyja elénekelte neki a joikját, és innentől kezdve ezzel a dallal tudta megidézni az édesanya gyermeke szellemét. Akár a gazdaszellemét is, mely segített, ha gyermek beteg volt, vagy hazasegítette gazdáját, ha az eltévedt, vagy hóviharba került a tajgán. De az újszülött rénszarvasok – főleg a házi kedvencek, a későbbi hátasállatok – is kaptak joikot.
Álljon itt Sofia Jannok számi joik énekes Irene rénszarvasának írott joikja. Jól visszaadja Lappföld téli hangulatát…
Na és hol vannak a manók? Hát az erdőben…
Egyesek szerint a tunturikon télen átcsapó ködfelhőkből – ha kiül a fákra a zúzmara – jönnek létre a manók. És valóban, a téli lappföld bizarr zúzmara-ruhába tudja öltöztetni a tunturik csenevész fenyőit…
